Három éve Németországban élve nem tudtam több racionális indokot felhozni, hogy miért tartanánk meg a telket tudva, hogy a visszaköltözés nem szerepel a középtávú terveink között.
Szóval szabad a gazda - messze a legjobb a környéken, de nekünk tovább kell lépnünk - valaki más valósítsa meg álmai házát ott.
]]>Majd egyszer, egy élhetőbb magyarországon talán nekifutunk újra - de a jelenlegi állapotban bolond az, aki ide egy forintot is beruház.
Sajnálom, mert álmai házát nehezen engedi el az ember, de van az úgy, hogy muszáj.
]]>Egy alap kockaházat vázoltunk fel, minimálprogram gyanánt, elvileg nagyjából hasonló (ám összességében mégis lényegesen kisebb) alapterülettel, földszint+emelet, klasszikus felállás (lent amcsi konyha + nagyszoba, fent szobák+fürdő) és egy pár főbb anyagot megmérve (falak, lemezek, tetőfelület) és ugyanazokkal a becsült fajlagos árakkal felszorozva drámai különbség adódott.
OK, hogy ez szinte fele beépített terület (nincs benne hely autónak), de annyiból sokkoló kicsit, hogy azt mutatja, mennyivel olcsóbban is lehetne megoldani az ügyet.
Mindegy, most már maradunk a tervezett ösvényen: lassan kész az új engedélyezési pakk, beszélnem kéne az ügyintézővel a hogyantovábbról (február közepéig érvényes az előző engedélyünk), aztán beadjuk engedélyezni/módosítani a meglévőt, aztán kiviteli terv és TENDER.
Aztán fejvakarás, de azt majd akkor igazán, ha odaérünk.
]]>Asszem sikerült felpiszkálni Pétert, legalábbis aktívan belevetette magát az alkotás folyamatába. Persze vannak surlódások - amikor nagyjából semmit sem vezet át az általunk kért módosítások közül, akkor nehéz hirtelen rajongani a fenti renderelt látványképekért.
Pedig jók, az irány kafa - de még messze vagyunk a céltól, sokat kell még dolgoznunk és gyűrnünk egymást, hogy a ház összeálljon és megépíthető legyen.
]]>Még augusztusban egyeztettünk egyet Péterrel, hogy akkor mi most újra nekikezdünk. Átbeszéltük a dolgokat, szokás szerint készült egy csomó skicc, és úgy váltunk el, hogy kábé egy hónap múlva akkor onnan folytatjuk, hogy ő megrajzolta és tovább csócsáljuk.
Végül mindenféle egyeztetési nehézségek miatt csak a múlt héten, novemberben közepén találkoztunk, amikor persze kiderült, hogy egy ceruhavonást sem haladtak a tervekkel.
Fasza, ezzel az ütemezésünknek lőttek.
Annyit azért elértünk a héten, hogy kissé újragondoltuk a koncepciót: a teljesen földbe süllyesztett háztartási helyiség (a külön kijárattal) beolvad az épület tömegébe (a külön helyiség helyett a hátsó folyosón adunk neki teret és mondjuk csak szekrény lesz) - ezzel spórolunk vagy 1,5m ft-ot meg egy csomó hibalehetőséget. Továbbá valószínűleg a kandalló és az előkészítése is ugrik a listáról, illetve újragondoltuk a nyílászárókat és igazából az egész térképzést.
Péterék ugorhatnak vissza kettőt a grádicson kis túlzással - persze a tömegképzés, a főbb elvek, a lakótér nem változik, de a nappali-konyha-bejárat rész mozog, és az egész ház kicsit máshogy nyílik és el is fordul egy kicsit, hogy jobban belesimuljon a szintvonalakba.
Az engedélymódosítás eddig is szükséges lett volna (túl magas volt a négyzetméterünk a szociálpolitikához a beleszámolt galériák miatt), de így legalább értelmes változtatásokat is tudunk eszközölni, hogy közelebb kerüljünk a megvalósíthatósághoz.
Így sem lesz egy olcsó ház, persze. Rettenetesen sajnálom, hogy elúszni látszik a tervezett ütemezés, mert Péternek kábé nincs embere, aki rajzoljon (most rakott fel egy álláshirdetést) - egy ötletem még van (kijelölt alvállalkozó), hogyan lehetne segíteni neki, ennek hétfőn utánaérdeklődöm.
]]>Ezt persze sokkal egyszerűbb elmerengni, mint megtenni, de tényleg, átbillenni látszanak a dolgok.
Az nagyon szép és kényelmes, hogy most a két gyerek ugyanabba az oviba jár. Ez így lesz még két évig, aztán a nagyobb iskolás lesz, és egyáltalán nem biztos, hogy az iskola is 300 méterre lesz. Simán lehet valahol máshol a kerületben - és akkor máris relativizálódik a mostani lakás előnye. Mert hiába van most minden 4-5 percre, 2-3 év múlva ez teljesen megváltozhat, és akkor már majdnem mindegy lehet, hogy itt autózunk 5-10 percet, vagy piliscsabán. Ahol ráadásul a levegő kicsit jobb, a környék nyugisabb, normálisabbak a szomszédok és a többi előny is kézzel fogható, hogyúgymondjam satöbbi helyett.
Szóval most úgy látom, hogy előre kell menni és belefogni valahogy.
Persze az első lépések változatlanul a kiviteli tervezés - újra engedélyezés - tenderezés vonalon mozognak, miközben tervezőnk Péter kissé félreértett minket és elcsúszott és másfél hónapig nem igazán csinált semmit. Na de a jövő héten majd megpiszkálom, hogy akkor hajrá, csapjunk a lovak közé.
]]>Persze ez nem olyan egyszerű, mert a szociálpolitika miatt a hasznos alapterületet csökkenteni kell (most a galériák miatt papíron a 160 m2 fölé csúszunk), úgyhogy ha már úgyis engedélyt kell módosítani, akkor belenyúltunk még egy pár részletbe.
Érdekes, hogy közel két év elteltével mennyire másként látja az ember a dolgokat: amiről akkor meg voltunk győződve, hogy a létező legjobb megoldás, most már meghaladni látszunk.
Egy ülést már tartottunk az ügyben, következő forduló szeptember közepe után, a többi meg ahogy alakul, bár az előzetes ütemezés szerint idén meg kéne lenniük a terveknek, hogy tavaszra egy letendereztetett bekerülési költségem meg egy módosított építési engedélyünk legyen.
]]>Jogerőre még várni kell; az építkezésre meg méééééég többet (ha egyáltalán).
Gyorshír rovatunkat hallották.
]]>Egy dologról nem sikerült meggyőznöm az ügyintézőt: a házon nem terveztünk 1 méternél magasabb támfalat. Sajnos nem készült pont olyan metszet, amin látszik, hogy a bejárathoz vezető tereplépcső hogyan kapcsolódik a házhoz és a mellette lévő két vonal az milyen magas támfal (szerintem nincs több 20 centinél), így csak eléggé erőtlenül tudtam mondogatni a magamét, hogy biztos, hogy nincs nagy támfalunk. Egy nyilatkozatot kell vinnem valamelyik tervezőnktől (építész/statikus), hogy a támfal megáll. Majd azért igyekszem megoldani mondjuk úgy, hogy egy turbózott terven látható legyen, hogy mik ott a tényleges terepviszonyok és akkor nem kell feleslegesen megnyilatkozni.
A derítőről és a ciszternáról abban maradtunk, hogy pillanatnyilag elegendő a helyszínrajzon bejelölni a tervezett helyüket egy tervezett nagysággal (részletrajz nem kell).
Végülis az építési engedélyt így megírja és kiadja, azzal a megszorítással, hogy a jogerősítéshez szükséges lesz bemutatni a fenti nyilatkozatot (vagy valami azzal egyenértékűt).
Az ügyintéző úr amúgy maximálisan korrekt volt, végigbeszéltük az engedély érvényességének idejét és a használatbavételt is, sok hasznos információval lettem gazdagabb.
Szóval egyik szemem sír, a másik üveg nevet, hogy végülis csak megszületik az az engedély, de csak nem kezdünk bele belátható időn belül itt semmiféle építkezésbe, sajnos.
(Pedig a munkahelyemtől 35 perc az út, ami csak kicsit több, mint a jelenlegi lakásunkhoz; igaz, télen ez azért felkúszhat 1 órára is, mikor a tinnye-perbál úton a gerincen hófúvásban araszol az ember, ugye. Persze ma is kiugrottam megnézni a telket - tök sötét volt, kábé csak minden második közvilágítási lámpa üzemel -, mert nem voltam a talajmechanikusok óta. Az a csend, ami van, egyszerűen lebilincselő.)
]]>Az ügyintéző úr megjegyezte, hogy neki nem sürgős, mire replikáztam, hogy nekünk sem az az engedély; jelen helyzetben őrültségnek tartanám belekezdeni bármiféle kivitelezésbe - úgyhogy lesz egy telkünk meg rá egy kafa tervünk engedéllyel, és minden további bizonytalan.
Nem túl jó hírek, de hát a mai kis magyar (v)iszonyok közt ennél többet nem mer az ember bevállalni, ami valahol mélyen rohadt szomorú.
]]>Ez utóbbival sajnos az történt, amit sejtettem is, hogy bekövetkezik: a telek megvételekor beszéltem az önkori illetékesével, aki jelezte, hogy pillanatnyilag csatorna rákötési stop van a szennyvíztisztító telep túlterheltsége miatt, de 2012 végére ez valószínűleg meg fog oldódni. Aki ezen időpont előtt szeretne használatbavételt, annak derítőt kell - ideiglenesen - építeni, aki utána, az már alapból rákötve kell, hogy kialakítsa a rendszerét, derítő nélkül.
Hát ez a 2012 vége most 2015 (lesz még ez 2020 is, ha így haladunk), vagyis egy szolid félmisi tutira beleugrott a projektbe, ha egyszercsak belevágunk.
Ma megrendeltem a talajmechanikát, szerda reggel jönnek fúrni (100e + áfa), 10-15 munkanap az átfutási idejük, amit azért majd igyekszem kicsit lejjebb küzdeni, hátha beleférünk még a hiánypótlás határidejébe. Persze ha nem sikerül felgyorsítani sincs katasztrófa: egy kérelemmel a hiánypótlás határideje meghosszabbítható.
És hogy miért a cipész cipője lyukas? Az elmúlt 2 évben összesen közel 20 engedélyezést csináltam munkaügyből kifolyólag, idén meg a saját házamra nem jutott elég idő/energia. Röhej.
]]>Alaprajzot közös megegyezés alapján nem áll módomban felrakni, sajnos a mai kis magyar viszonyok közt a szerzői jog nem áll győzelemre a tolvajokkal folytatott harcban (=Péter megkért, hogy ne tegyem).
Azért a látványtervekből is látszik (még ha van is bennük pár elütés), hogy elég kafa lenne ez a házikó, még garancstetői viszonylatban is (pedig ott vannak azért jófajta lakások). Nyilván mindenki más és megvan a maga rigolyája - a második szomszédunk egy nettó sváb parasztházat húzott fel a miénkhez hasonlóan lejtős telkére (ami igazából egy sík telekhez passzolt volna) -, mi meg tök büszkék vagyunk arra, hogy a telek adottságait maximálisan kihasználó tervet készítettünk, a házat konkrétan beletoltuk a domboldalba és a pimasz újszerűségtől sem riadtunk vissza.
Persze vannak erős faszságok az ábrákon - mit ne mondjak, az a T-modell korabeli autó egyszerűen rettenet (ok, van egy 40 éves Bogaram, de ez az archicadbe beleépített object nagyon nem az), hülye tojásfotelünk sem lesz soha, és a ház körüli bokrok sincsenek köszönő viszonyban a várható valósággal - de ezek apróságok, a hozzáértő tekintetét nem kell, hogy befolyásolják egy pillanatra sem.
Elvileg a jövő héten találkozom a kivitelező ismerőssel, mutatok neki rajzokat, hogy legalább egy nagyságrendet mondjon, szerinte mibe fájna ezt megépíteni (a gépészeti oldalt már tudom, kábé 5 misi), utána leszünk egy fokkal beljebb, hogy van-e értelme továbbmenni. egyáltalán.
Sajnos a mai, válságtól sújtott rögvalóságban inkább ülök a kis megtakarításomon a panelba', minthogy bizonytalanba - és havi 40e ft-os bejárásba - öljem, úgyhogy elég sok okosságot kellene kitalálni, hogy a látványterven megjelenített ház - amit egy-két részlet kivételével imádunk - megvalósulhasson.
Mindenesetre nem ítélkezem előre, meglátjuk, hogy mi lesz. Első körben az építési engedélyt kellene megkapnunk, aztán minden továbbit majd akkor döntünk el, ha odaérünk.
A hídhoz, ugye.
]]>Egy nagyon komoly együttműködés eredményeként jutottunk eddig - pont az történt, mint amire az elején is számítottam: egy intenzív alkotási folyamatban mindkét fél ötletei, tapasztalatai és elképzelései olvadtak össze valami egészen újjá. Senki sem tudta maradéktalanul érvényesíteni eredeti elképzeléseit, de az eredmény talán jobb, mintha ezeket külön-külön összeadtuk volna. Pont az történt, ahogy előzetesen számítottam: Eszter és Péter gigászi csatája a végén egy harmonikus, maximálisan élhető házat szült, amelyet leginkább ma elkezdenék megépíteni.
Abban is egészen biztos vagyok - mondhatni nyilvánvaló - hogy nem pontosan a most papírra vetett ház fog megvalósulni, mert egyrészt még előttünk áll egy egy szigorú költségbecslés - aminek az eredménye nagyban befolyásolja, hogy megyünk-e egyáltalán tovább a tervezéssel. Ha igen, újrakezdődik a csata: kiviteli tervet csinálunk, ahol a most még a szőnyeg alá söpört problémákra végleges(nek tekintett; mint tudjuk, a használatbavételi is csak egy múlandó részeredmény a tökéletes eléréséért folytatott küzdelemben), kőkemény válaszokat kell adni.
Most mertünk nagyot álmodni, mondván kevesebbet inkább lehet építeni. Eszter ötletei alapján az utolsó pillanatban átvariálódtak a nyílászárók, bekerült egy kitekintő dobozablak az étkezőbe (ami miatt kikerült a beugró teliablaka), a beugró komplett üvegfalat kapott, és kandalló- valamint alternatív (vegyes) tüzelés előkészítés gyanánt megtripláztuk (az eredetileg egyke gázos) kémények számát.
Közben j, a statikus is számolt egy pár sort, kb. 30 cm vasbeton lemezalap kell sávalappal (!) a befogott falak (és a hiányzó födém) miatt - vagy építhetünk súlytámfalat masszív földmunkatöbblettel, kábé hasonló betonmennyiségből.
Pétere megharmonizálta a dolgokat: ritmust kapott a homlokzat, fa tolózsalukat az ablakok, kiosztotta az üvegfalat, megkomponálta a ki/beülős ablakdobozt - alkotott, na.
Szóval egy pár millió beleszaladt a végén a tervbe, és amúgyis inkább becsülöm felül az indulás előtt a várható költségeket (mert úgysem lehet eléggé túlbecsülni), mint hogy alálőjem és félbe kelljen hagynunk az egészet.
Legalább lesz mit lehúzni a költségbecslés után.
Holnap visszaadom Péteréknek a doksit és gondolom pár napon belül bekerül az önkorihoz.
Most megállunk kicsit lihegni.
* himnusz, szalagátvágás, meghatott beszédek nem voltak, volt viszont 27 fok a panelban, így egy szál gatyában ültem a nappaliban és egy fatáblán lapoztam és véstem alá a terveket.
]]>Kedden találkoztunk Péterrel - szabadságáról rángattuk be -, és végigbeszéltük a még függőben lévő kérdéseket (jellemzően a nyílászárókat és néhány apróbb alaprajzi kérdést), csütörtökre ígérte a kérések átvezetését. A beadás kicsit tolódik Péter szabadsága miatt, két hét múlva találkozunk legközelebb, addig azért igyekszem digitális formában kinyerni belőlük és legalább egy sneak-peak-et juttatni a d. olvasóknak is.
Igyekszünk fölülről közelíteni a problémákhoz: inkább többet engedélyeztetünk le, hogy aztán lehessen elhagyni belőle (figyelve arra, hogy mi az, ami engedélyköteles változtatás), minthogy fordítva kelljen majd engedélymódosításért/fennmaradásiért kuncsorogni.
A terasz felé így függönyfalat rajzoltattunk, két kéményt plántáltunk a nappaliba (egy a kandallónak, egy a vegyes tüzelésű kazánnak a pincébe), illetve az étkező egyik ablaka belakható dobozként kilóg a homlokzat síkjából.
Minden ilyen egyeztetés után annyira fellelkesülünk, hogy nagyjából azonnal mennék téglát és maltert venni, hogy akkor mi most nekikezdünk, annyira kurvajó a kialakult ház és koncepció, annyira el tudjuk képzelni magunkat benne, hogy az már fáj. Sajnos fáj, mert a gyakorlatban simán előfordulhat, hogy évekig papíron marad ez a csoda. (Ha kiraknak a munkahelyemről, jó eséllyel elhúzunk nyugat-európába [lévén itthon semmi perspektíva nincs a szakmában], és az eléggé beláthatatlan, hogy onnan mikor tér haza az ember. Ráadásul kezd hátsó tudatalattimba férkőzni az a nyugaton azért viszonylag bevettnek számító - itthon eretnek - gyakorlat, hogy az embernek nem kell saját ingatlan-tulajdon, hisz csak áll benne az a drága pénze hiába.)
Meglátjuk mi lesz, a tervett koncepció eddig remek.
(Szerdán végre elmentem a földhivatalba és kikértem hiteles tulajdoni lapot és térképvázlatot - 10e ft szevasz! -, amivel - miután hiteles másolatot készíttettem belőle - meg tudom kérni a még hiányzó közműnyilatkozatokat. Csak egy délelőtt kéne, amikor nyakamba veszem a környéket és bedobom az igénylőlapokat az ügyfélszolgálatokon...)
]]>Úgyhogy egyelőre ezzel megyünk, erre van nagyságrendi árunk is:
- kondenzációs gázkazán, ami a HMV-t is előállítja (időjáráskövető szabályzóval)
- a lakás nagy részén padlófűtés, a szobákban radiátorokkal, illetve a padlófűtéses helyiségekben résfűtéssel/padlókonvektorral (ami azért - lévén alaplemez készül - nem kicsit bonyolítja meg azt a kapcsolatot)
- elektromos termosztatikus radiátorszelepekkel, danfoss központi egységről vezérelve, a padlófűtés is helyiségenkénti termosztáttal szabályozva
- a rendszerben szeretnék olyan puffert elhelyezni, ami későbbi bővítést (napkollektor/szilárd tüzelésű bármi) lehetővé tesz
- HMV cirkuláltatott
- klímának csak a helyét alakítanánk ki (becsövezés), abban bízva, hogy a megfelelő hőszigetelés és az árnyékolás szükségtelenné teszi majd
- a szürkevíz hasznosítás még mindig létező elvárás
- gáz kiépítve (konyhában is)
Az ELMÜ-től megkaptam az elvi nyilatkozatot (tőlük meg lehetett kérni online), a többit még mindig nem volt időm elindítani. Jó lenne nekikezdeni, de egyelőre nem látom, mikor lesz rá időm.
]]>